– Miért olyan zöld az arca Jean?
– Egész úton a menetiránynak háttal kellett utaznom, és én azt nem bírom.
– Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen helyet önnel?
– Én akartam, de nem ült ott senki.
Vicc: – Jean, hozzon egy pohár vizet!
– Igen uram!
– Jean, hozzon még egy pohár vizet!
– Igen uram!
– Jean, hozzon még egy pohár vizet!
– Igen uram!
De megkérdezhetem:
ennyire szomjas?
– Nem, de még mindig ég a könyvtár!
Vicc: – Jean, hol, a feleségem?
– Meghalt, uram.
– Hogyhogy?
Egy órája még beszéltem vele.
– Igen uram, de sétáltunk a tengerparton, rászállt egy darázs és azt mondta, üssem agyon.
Vicc: – Jean, hozd a puskám vadászni akarok!
– Most?
De hát este van és mindenki alszik már.
– Ja, bocs, akkor lábujjhegyen lövök.
– Jean, nyissa ki az ajtót, kérem!
– Miért, uram?
– Mert megjött a kedvem!
Nagyon esik az eső, így a lord kiszól az udvarra:
– Jean, Te ázol odakint?
– Dehogy teázom, be akarok menni!
Az idős gróf késő este érkezik haza. A komornyik megkérdezi:
-Na, mi van, te vén piszok?
Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?
-Nem, Johann.
A városban voltam, és hallókészüléket vettem.
– Jean! Miért dobta bele az órámat a gőzölgő fazékba?
– Mert fő a pontosság, uram!
– Figyelj rám, barátom! Ha a vendégek megérkeznek, Jeannak foglak szólítani.
– Értem, és én hogyan szólíthatom a gróf urat?
– Marha!
– Igenis, marha.
– Jean húzzon le a wc-én!
– De minek uram?
– Mert szarul érzem magam.
--[googlesitekit-end-of-content]-->
