Találkozik a kismalac a bátor pulykával.
– Szia, te pulyka!
Te tényleg nem félsz a hentestől?
– Tényleg nem.
– Megengeded, hogy veled tartsak?
Itt van a közelben a vágóhíd, és én nagyon félek.
– Gyere csak.
– Te pulyka, már érzem, hogy itt a hentes a közelben.
Biztos nem félsz?
– Nem félek.
– Már látom is, ott a bárd a kezében!
Hogy-hogy téged nem bánt?
– Tudod, néhanapján viszek neki egy malacot.
A kismalac az erdőben sétál, majd találkozik az öszvérrel.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok az öszvér.
– Miért hívnak öszvérnek?
– Mert apám ló, anyám pedig szamár.
A kismalac tovább megy, a bokorból morgást hall.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok a farkaskutya.
– Miért hívnak farkaskutyának?
– Mivel apám farkas, anyám meg kutya.
A kismalac tovább ballag, majd hirtelen zümmögést hall.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok a lódarázs.
– Na hagyjad már, persze!
