Néhány objektum-orientált programkód újra felhasználása komoly fejtörést…
okozott az ausztrál fegyveres erők vezetőinek.
Miután a repülésszimulátorokat egyre többször használták a pilóták helikopter légiharc gyakorlására, a programozók komoly energiát fektettek a helyszínek valósághűségének fokozásába, a tájak részletes kidolgozásába.
Jelen esetben az Északi Területek egy helyszínén a kenguruk részletes ábrázolását is fontosnak tartották (mivel a kenguruk pánikszerű menekülése elárulja a harci helikopterek helyzetét).
A Védelmi Tudományok és Technológiák Hivatalának Szárazföldi Műveletek és Szimulációk részlege részletesen eligazította a programozókat a kenguruk mozgásáról és a helikopterekre adott válaszreakcióikról.
Mivel a programozók minél egyszerűbben akarták a feladatot megoldani, ezért átalakították az ellenséges katonák mozgásszimulációját tartalmazó objektumot, kicserélték a katona képét a kenguruéra és megnövelték a mozgási sebességét.
Egyszer aztán amerikai pilóták érkeztek látogatóba.
Az ausztrál pilóta – bizonyítani akarván repülési tudását – alacsonyan elhúzott egy csapat virtuális kenguru felett.
Az állatok pánikszerű menekülésbe kezdtek, ahogy az megjósolható volt.
Ám a pilóták mélységes megdöbbenésére, az egyik hegy oldalán feltűntek a pánikszerűen menekülő erszényesek és néhány vállról indítható Stinger légvédelmi rakétával szétlőtték a mit sem sejtő helikoptert.
(Mivel a kenguruk objektumából a rutinos programozók elfelejtették kitörölni a katonák fegyverzetére vonatkozó részeket.)
Az eredmény?
A megzavarodott programozók ezután jobban figyeltek az objektum-orientált programkódjaikban az objektumok tulajdonságainak definícióira, az amerikaiak pedig jobban tisztelték az ausztrál állatvilágot, mint korábban.
A kiképzők ettől a pillanattól megtiltották a pilótáknak, hogy a kengurukat molesztálják gépeikkel.
(A fenti iromány ténylegesen megjelent az ausztrál Védelmi Tudományok és Technológiák Hivatalának kiadványában, 1999 június 15-én)
Egy idősebb, őszes férfi, karján egy gyönyörű fiatal nővel sétált be pénteken…
délután egy ékszerboltba.
Azt mondta az ékszerésznek, hogy egy különleges gyűrűt szeretne a barátnője számára.
Az ékszerész végig tekintett az árukészletén és egy 5.000 dolláros gyűrűvel tért vissza.
Az idős férfi azt mondta:
– Ön nem értett meg, egészen különleges dologra gondoltam.
Erre a kijelentésére, az ékszerész a különleges árukészletéhez ment és egy egy újabb gyűrűvel állt elő.
– Ez egy káprázatos gyűrű, potom 40.000 dollárért, mondta az ékszerész.
A fiatal hölgy szemei felcsillantak, s izgalmában egész testében remegni kezdett.
Ezt látván, az idősebb férfi azt mondta:
– Ezt szeretnénk.
Az ékszerész a fizetés módja után való érdeklődésére, az idősebb férfi azt válaszolta, hogy csekkel fizet.
– Tudom, hogy ön biztos szeretne lenni benne, hogy a csekkemnek van fedezete, ezért megírom most és ön hétfőn felhívhatja a bankot, hogy leellenőrizze, majd hétfőn délután beugrok a gyűrűért -mondta.
Hétfőn reggel, egy nagyon lehangolt ékszerész telefonált az idős férfinak.
– Uram azon a számlán nincs pénz.
Tudom, felelte az idős férfi, de el tudja képzelni micsoda fantasztikus hétvégém volt?
Autóbaleset történik az autópályán, egyik autóban 4 fehér…
a másik autóban 4 fekete bőrű sérült van.
Kijönnek a mentők, elkezdik ellátni a fehér sérülteket, a feketék ott nyögdécselnek az árokban.
Az egyikük megunja és szól a mentősöknek:
– Helló, velünk mi lesz?
Miért csak a fehérekkel foglalkoztok?
– Ismered a színeket?
– Hát persze!
– Milyen színű a mentőautónk?
– Hát fehér.
– Na látod!
Értetek majd a fekete jön.
Két cápa panaszkodik egymásnak:
– Képzeld, a múltkor lenyeltem egy szörföst.
Olyan vacak napolajat használt, hogy napokig hasmenésem volt tőle!
– Ne is mondd!
Nemrég lenyeltem egy szőke nőt.
Olyan üres volt a feje, hogy egy hétig nem tudtam lemerülni!
A családi fényképalbumban Petike a szülei esküvői képet nézegeti.
– Anyu, miért voltál fehér ruhában?
– Azért, mert a fehér az öröm és a boldogság színe.
– Akkor már értem, hogy az apu miért van feketében!
– Képzelje doktor úr! A férjem egész nap vicceket mesél – panaszkodik a hölgy…
a pszichiáternél.
– És ez olyan nagy baj?
– kérdezi az orvos.
– De doktor úr, nem lehet tőle szóhoz jutni!
Rendőrök találkoznak egy romával.
-Roma!
Dobj ezzel a kockával!
Ha egytől ötig dobsz, megverünk, ha hatost dobsz, dobhatsz újra.
Murray Walker, angol forma-1 kommentátor aranyköpései:
– Mika Hakkinen a harmadik helyen hatalmas előnyt szerzett!
… Amikor hatalmasat mondok, az 1.5 másodpercet jelent.
– Mansell lelassított, már kíméli a kocsit.
Ó, mégsem… Ez egy újabb körrekord volt…
– És a harmadik helyezett autó lekörözni készül a második helyezettet…
– És nézzék a lángnyelveket, amik Berger McLarenjének hátuljából csapnak fel… (Társkommentátor:
– Murray, azok valójában nem lángnyelvek, hanem a hátsó lámpa fényei!
)
– A baleset ellenére az autón nincsenek sérülések… leszámítva az autót magát.
– Az első öt helyet öt különböző autó foglalja el.
– A digitális órát azért nem láthatják, mert nincs is ott.
– Andrea de Cesaris… az ember, aki több nagydíjat nyert meg mint bárki más, anélkül, hogy tényleg megnyerte volna őket.
– Most az én szemeim kápráznak, vagy Senna Lotusa tényleg ilyen furcsa hangokat ad ki magából?
– Ez egy érdekes pálya mert itt nem csak emelkedők, de lejtők is vannak…
– Az előnye 6.9 másodperc.
Csak a tényszerűség kedvéért, ez 7 másodperc alatt van.
– Alesi a második és Hill a második.
– Ez nem egészen kanyar, inkább egy egyenes.
Fülöpke lelkedezve rohan haza a bizonyítványával:
– Hü, papa, óriási mázlid van!
– Na mesélj!
– Képzeld, jövőre nem kell új tankönyveket venned.
-Mit számol a vonuló seregben a katapultoknál az ostrommérnök?
-A kővetési távolságot.
A tanító bácsi korholja Mórickát:
– Tudod fiam, én a te korodban nem mertem volna hazudni.
– Miért, a tanító bácsi hány éves korában kezdte?
A múmia leballag a múzeumból a 'rossz lányokhoz'.
– Hello Öregfiú!
50 dolcsi egy menet!
A múmia a elindul a kurva felé, és elkezdi rángatni magáról a gyolcsot.
– Aranypofa!
Ha segítenem kell levetkőzni, az újabb 20 dolcsi!
Szőke nő fölmegy a felhőkarcoló tetejére s megaszólal:
– De szép innen a kilááááááááááááááá…
Dave és Jeff, két szőke cowboy üldögél a kocsmában…
amikor nyílik az ajtó és belép egy marcona kinézetű fickó, egy indiánfejjel a hóna alatt.
Odamegy a kocsmároshoz, az elveszi tőle, kezet fog, majd átnyújt egy köteg bankót.
Dave és Jeff odamegy a kocsmároshoz, az pedig, – látva az érdeklődést – elmagyarázza nekik:
– Tudjátok, nemrégiben indiánok támadták meg a házamat.
Lemészárolták a feleségemet és a két gyerekemet, azóta, ha valaki hoz egy halott indiánt nekem, ezer dollárt fizetek neki.
Dave és Jeff fellelkesedik, el is indulnak indiánra vadászni.
Amikor meglátnak egyet, Dave felemeli puskáját, és lelövi.
Az indián leesik a lováról, Jeff odalép hozzá, előveszi a kését, hogy levágja a fejét.
Éppen hozzálátna, amikor Dave megszólal:
– Hé, Jeff!
– Most ne zavarj, nem látod, hogy nem érek rá?
– De Jeff, ezt látnod kell!
Jeff felnéz, és azt látja, hogy több száz indián közeledik feléjük, a lándzsáikat rázva.
Felkiált:
– Úristen, Dave!
Milliomosok leszünk!
Fülészeten: sok a beteg, vége a rendelési időnek, az orvos megkéri a nővérkét…
hogy küldje el a betegeket.
Már minden várakozó elment, kivéve egy öreg bácsikát.
– Mi lesz, tata, külön kérvényt nyújtsak be?
– böki meg az öregúr vállát a nővér.
– Vége a rendelésnek!
– Nem tudom, miért késnek.
– feleli az jámboran.
– Ne szórakozzon, ideje hazamenni!
– Enni?
Hisz most ebédeltem!
Az orvos megunva a hiábavaló beszédet felírja egy papírra, hogy "lejárt a rendelési idő, menjen haza", majd átnyújtja a bácsinak.
Erre az odafordul a nővérhez:
– Jaj, kedveském, otthon hagytam a szemüvegem, felolvasná?
