Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy “Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy “Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Postai sztorik
Bejön a főnök váratlanul a Felvételbe és látja, hogy a Jani barátnője ül a levélfelvétel székében:
– Janikám, idegen nem ülhet a felvételes székében!
– Nekem, nem idegen.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Osztályfőnöki órán a körmét rágta Rácz Jánosné” (így egybe)
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Gyermekük a vonatállomásra haladva, az “Éljen Rákosi Mátyás, elvtárs, bajtárs!
” c.
örökzöld slágert üvöltötte.
Osztályfőnöki intőben részesítem.”
