Hany Istókot nem véletlenül nevezték halembernek: a Hanság mocsarából 1749-ben kihalászott fiú külseje és viselkedése annyira eltért a megszokottól, hogy a helyiek könnyen különös lénynek hitték. A kapuvári anyakönyv szerint valóban létezett, és még Jókai Mór képzeletét is megmozgatta.
A mocsárból került elő egy meztelen fiú
1749 márciusában a Hanság lápos, fagyos vizében halászó kapuváriak egy körülbelül 8-10 éves, teljesen meztelen, vadon élő fiút találtak. A gyermeket a kapuvári plébániára vitték, ahol március 17-én megkeresztelték, és az István nevet kapta. A helyiek azonban hamar Hany Istókként kezdték emlegetni, mert a „hany” szó a vidék tőzeges mocsarára utalt.
A történet azért ragadt meg ennyire, mert a fiú már első pillantásra kilógott mindenből, amit az emberek megszoktak. Nem beszélt, csak tagolatlan hangokat adott ki, a ruhát pedig nem tűrte magán: ha ráadták, azonnal letépte.
Miért gondolták, hogy nem közülünk való?
A korabeli leírások és a későbbi orvosi, néprajzi magyarázatok szerint Istók külsejére van egy józanabb magyarázat is. A legvalószínűbb feltevés az, hogy ritka veleszületett genetikai rendellenességgel, pikkelybőrűséggel, vagyis ichthyosisszal született. Ettől a bőre száraz, repedezett, megvastagodott és pikkelyszerű lehetett, az ujjai között pedig vékony bőrredő, egyfajta úszóhártya feszülhetett.
Ez a különös testi állapot már elég volt ahhoz, hogy a Hanság emberei a vízhez kötődő, félig emberi, félig állati lényként beszéljenek róla. Ehhez jött még az is, hogy Istók tökéletesen úszott, hosszú percekig a víz alatt maradt, és szinte semmit nem fogadott el abból, amit az emberek a hétköznapi élet rendjének tartottak.
Hogyan lett a vad fiúból Jókai-regényalak?
Kedvenc eledele a nyers hal, a mocsári békák, a vízinövények és a gyökerek voltak. A kapuvári Esterházy-kastélyba vitték, ahol megpróbálták hozzászoktatni a civilizált élethez, és konyhai munkákba is bevonták: fahasogatásra, vízhordásra használták. A bezártságot és az emberi társaságot azonban nehezen viselte, a legenda szerint pedig a kegyetlenség végleg elriasztotta onnan.
1751 nyarán egy óvatlan pillanatban kiszökött a kastélyból, és visszatért a Hanság mocsarába. A hajtóvadászatok során még többször látni vélték a nádasban, de az emberek közé többé nem ment vissza. Hany Istók története később Jókai Mórt is megihlette: a Névtelen vár című regényben a mocsárban élő, titokzatos, vad, de tiszta lelkű gyermek alakjához szolgált mintaként.
Így lett a kapuvári vad fiúból egyszerre helyi emlék, népi legenda és irodalmi alak. Ha valaki ma a Hanság történetét emlegeti, Hany Istók nevét még mindig nem lehet megkerülni.
