Az új bankkártyát nem lehet rögtön használni: előbb aktiválni kell, és a hátoldalát is alá kell írni. Emellett a PIN-kódot, a kártyaszámot és a CVC2/CVV2 kódot is titokban kell tartani, mert ezekkel lehet visszaélni.
A bankkártya ma már szinte mindenhol előkerül: bolti fizetésnél, készpénzfelvételnél és online vásárlásnál is. Készpénz helyett működik, de a használatához nem elég csak birtokba venni. Van néhány alaplépés, amelyet az első fizetés előtt mindenképp el kell végezni.
Mit érdemes tudni magáról a bankkártyáról?
A bankkártya készpénzfizetést helyettesítő eszköz. Két alapvető típusa van: a betéti bankkártya és a hitelkártya. Előbbi többnyire fizetési számlához kapcsolódik, utóbbinál egy meghatározott hitelkeret adja a fedezetet.
A kártya mindig a kibocsátó bank tulajdona, a használatára pedig a kártyabirtokos jogosult. Fizetéskor az elfogadóhely a kártyán szereplő adatok és a PIN-kód alapján azonosítja a kártyatulajdonost. A PIN-kód a tranzakció hitelesítésére is szolgál, és 15 ezer forint felett minden esetben meg kell adni.
Online vásárlásnál más adatok kellenek: a kártyán feltüntetett CVC2 kód és a banknál előzetesen megadott internetes biztonsági kód. Ez külön hitelesítési lépés, amely azt igazolja, hogy valóban a kártyabirtokos kezdeményezte a fizetést.
Az első használat előtt ezt ne hagyja ki
Az új kártyát az átvétel után aktiválni kell. Addig nem lehet vele fizetni, pénzt felvenni vagy más műveletet végezni. Az aktiválás a kibocsátó útmutatása szerint történik: lehet bankfiókban, bankjegykiadó automatánál, telefonon vagy internetbankon keresztül.
Az aktiválás után a kártya az előlapon feltüntetett lejárati dátumig érvényes. Ez az időtartam általában egy és három év között van. Ha a kártya lejár, már nem használható, akkor sem, ha a számlán maradt pénz. A bankok ilyenkor jellemzően új kártyát küldenek postán, és az új aktiválása után a régi már nem működik.
A hátoldalon az aláírásnak is ott kell lennie. Célszerű úgy aláírni, ahogy az a személyazonosító okmányokon is szerepel. Ez nem díszítés: az azonosítást segíti, és nehezebbé teszi a visszaélést.
Mit kérhetnek el, és mit nem?
A kártyán szereplő adatokat soha ne adja ki senkinek telefonon, még akkor sem, ha a másik fél banknak mondja magát. Kártyaszámot, CVC2/CVV2 kódot és PIN-kódot nem szabad megadni ilyen módon. E-mailben vagy faxon sem célszerű elküldeni ezeket az adatokat.
Online vásárlás előtt mindig ellenőrizze, hogy valóban megbízható kereskedő hivatalos oldalán jár-e. A fizetőoldal legyen titkosított, például a webcím kezdődhet https://-sel. A bolti fizetésnél vagy pénzfelvételnél használt PIN-kódot internetes vásárlásnál soha nem kérhetik.
Az online fizetéseknél sokszor külön internetes biztonsági kódra is szükség van. Ez SMS-ben érkezhet, a banki applikáció push üzenetében is jóváhagyható, vagy a fizetési felületen megadott internetes vásárlási jelszóval történhet. A kártyaadatokat a kereskedők oldalán sem érdemes elmenteni, csak akkor, ha biztosan megbízhatónak tartja az adott szolgáltatót.
Fizetéskor a kártya ne kerüljön ki a látóköréből. Ha egy terminálon megismétlik a műveletet, előfordulhat, hogy ugyanazt az összeget többször is levonják. Érdemes ezért ellenőrizni a vásárlás pontos összegét, és a bizonylatot megőrizni legalább a következő számlakivonatig.
Készpénzfelvételnél az automatára is figyeljen. Félreeső helyen különösen gyanús lehet minden rendellenesség, és ha a pénzkivételnél hirtelen egy segítőkész idegen bukkan fel, inkább az üzemeltetőt keresse.
A legjobb, ha a bankkártyát úgy kezeli, mintha készpénz lenne: ne hagyja őrizetlenül, és ne tartsa együtt a PIN-kóddal. Ha a kártyával kapcsolatban bármilyen gond adódik, a kártya hátoldalán szereplő kibocsátót érdemes hívni.
