Hany Istókot hiába vitték Kapuvárra, hiába adtak rá ruhát, és hiába próbálták munkára fogni: a fiú nem illeszkedett be. A történetnek épp ez a makacssága ad erőt, mert a biztos pontok mellé rögtön odakerül a nagy kérdés is: honnan jött, és miért viselkedett úgy, ahogy?
1749 tavaszán két halász bukkant rá a Hanság mocsaras világában egy különös gyerekre. Alig viselt ruhát, nem beszélt, és ha valaki közeledett hozzá, rendszerint a vízbe vetette magát. Úszása annyira természetesnek tűnt, mintha egész életét a nádasok között töltötte volna. A korabeli leírások szerint füvet, szénát és más növényi maradványokat is evett, a civilizált élet szokásait pedig egyáltalán nem ismerte.
A fiút Kapuvárra vitték, ahol megkeresztelték, és az István nevet kapta. Innen ered a később híressé vált Hany Istók elnevezés is: a „Hany” a Hanság mocsaras vidékére utal, az „Istók” pedig az István név népies formája. Már maga a név is azt mutatja, mennyire próbálták valahogy helyre tenni ezt az ismeretlen gyereket.
Mi történt vele Kapuváron?
A várban élők úgy gondolták, hogy megfelelő neveléssel beilleszthető lesz a társadalomba. Ruhát adtak rá, főtt ételt kínáltak neki, és munkára is próbálták fogni. A kísérlet azonban nem igazán működött. A fiú nehezen alkalmazkodott az új környezethez, beszélni sem tanult meg rendesen, és láthatóan sokkal otthonosabban mozgott a vízpartokon, mint az emberek között.
A történet egyik legemberibb részlete szerint a várparancsnok lánya különösen kedves volt hozzá. A legenda úgy tartja, hogy Istók ragaszkodott a lányhoz, és a szeretetét egészen sajátos módon mutatta ki: egyszer állítólag egy egész csapat békát vitt ajándékba egy lakodalomra. A vendégek persze nem lelkesedtek ezért.
Idővel a róla szóló történetek egyre színesebbé váltak. Egyes leírások már hosszú, hártyás ujjakat, különös testfelépítést és szinte emberfeletti úszóképességet tulajdonítottak neki. Ezeknek a részleteknek azonban jó része valószínűleg utólagos túlzás. Ami biztosabbnak látszik: valóban létezett egy fiú, akit 1749-ben találtak meg, és a kapuvári egyházi anyakönyvek a keresztelését is rögzítették.
Mi maradt megválaszolatlanul?
Az már nem derült ki, mennyi időt töltött egyedül a vadonban, kik voltak a szülei, és pontosan hogyan került a Hanságba. Ezek a kérdések nyitva maradtak, és éppen ettől lett a történet legenda. Hany Istók alakja így nemcsak egy különös gyerek emléke, hanem annak is a példája, hogy kevés biztos adatból is születhet nagyon erős történet.
Ma egészen más szemmel néznének rá. Felmerülhetne az autizmus spektrumzavar, valamilyen értelmi fogyatékosság vagy súlyos fejlődési elmaradás lehetősége is. Az sem kizárt, hogy hosszabb időre elszakadt az emberektől, és a túlélés miatt alkalmazkodott a környezetéhez. A „vad gyerekekről” szóló történetek másutt is előfordulnak; közös bennük, hogy az érintettek később nagyon nehezen tanulják meg a beszédet és a társas szabályokat, különösen akkor, ha életük első éveiben nem kaptak elég emberi kapcsolatot.
A legenda szerint végül megszökött Kapuvárról, visszatért a mocsarak világába, és örökre eltűnt. Ha valaki ma is hozzá hasonló jeleket lát egy gyereknél, célszerű orvossal beszélni róla.
