Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket minden nap, hóban és szélben, a legnagyobb forróságban.
Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették, megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe, a másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta.
Megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette.
Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és finom reggelit készített neki.
Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
– Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni!
– mondja a postás.
– De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
– Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod – válaszol a lány – és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta:
“Ba*meg, adj neki egy százast!
” A reggeli már az én ötletem volt.
