Az ünnepi beszéd előtt a szónok észreveszi, hogy otthon felejtette a fogsorát.
Kétségbeesetten fordul az asztalszomszédjához, mondván, hogy mi történt.
A szomszéd megnyugtatja, hogy semmi gond, éppen van nála egy pár fogsor, próbálja fel.
A szónok felpróbálja, de túl laza.
A szomszéd nem adja fel, ad egy másik pár fogsort.
Ez meg túl szorosnak bizonyul.
A szomszéd kitartó, és egy 3.
pár fogsort is átnyújt próbálni.
A szónoknak ez már pont jó.
Elmondja a beszédét, végigüli az ebédet és a végén odafordul a szomszédjához, hogy fogadná-e a fogászati rendelőjében, mert éppen szüksége lenne egy fogorvosra.
Erre a szomszéd:
– De uram, én nem fogorvos vagyok, hanem temetkezési vállalkozó!
Vicc: – Mi van a macskáddal, drágám?
– kérdi az egyik vénasszony a másikat.
– Ma egész délután háztetőről háztetőre rohangászik.
Csak nem kergült meg szegény?!
– Áhh, dehogy!
Csak délelőtt kiheréltettem és most mondja le az esti randevúkat…
