Egy szépséges fiatal nő,
Mari a termelőszövetkezet
földjén dolgozik.
Arra megy Sanyi, és
így szól hozzá:
– Te Maris, nagyon tetszel
nekem.
Úgy megfognám azokat
a telt k€bl€idet.
– De Sanyi, hogy képzeled?!
– Adok egy ötezrest, ha
megfoghatom.
Maris így már belemegy,
elmennek egy útszéli bokorba,
minden úgy történik, ahogy
megbeszélték, Mari pedig
meg is kapja a pénzt.
Sanyi azonban folytatja:
– Adok egy ötezrest, ha
megfoghatom ott lent.
Maris a pénzért ebbe is belemegy,
minden úgy történik, ahogy
megbeszélték, Mari pedig
meg is kapja a pénzt.
Sanyi azonban még nem végzett:
– Most már nem bírok magammal,
ha már itt vagyunk a bokorban,
adok egy húszezrest, ha m@g@mévá
t€h€tlek.
Maris rááll,
minden úgy történik, ahogy
megbeszélték, Mari pedig
meg is kapja a pénzt.
Sanyi mint ki jól végezte
dolgát utána továbbáll.
Mari pedig megigazítja a ruháját
és folytatja a munkát a földön.
Kisvártatva arrajön a TSZ elnöke:
– Maris, volt itt a Sanyi?
– Igen, volt.
– Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?
