Egy tanítónő panaszkodik az igazgatónak:
– Az elsős Mórickával alig lehet bírni!
Mindent jobban tud.
Azt mondja, hogy legalább olyan okos, mint a harmadikos nővére, és ő is harmadikba akar járni.
– Nyugodjon meg – mondja az igazgató.
– Ha tényleg olyan okos, akkor akár vizsgáztathatjuk is.
Ez meg is történik:
másnap a kis Móricka a tanító nénivel együtt áll az igazgató irodájában.
– Móricka – így az igazgató.
– Két lehetőséged van.
Az egyik, hogy jól felelsz a kérdéseimre, és mától járhatsz harmadikba.
De ha rosszul válaszolsz, maradsz az első osztályban, és rendesen viselkedsz.
Móricka buzgón bólogat.
– Mennyi hatszor hat?- kérdezi az igazgató.
– Harminchat – így a kisfiú.
– Mi Magyarország fővárosa?
– Budapest.
És így tovább teszi fel az igazgató a kérdéseit, Móricka pedig mindegyikre jól felel.
Így szól az igazgató a tanítónőhöz:
– Azt hiszem, Móricka tényleg elég okos ahhoz, hogy a harmadik osztályba menjen.
– Én is tehetek fel néhány kérdést?
– kérdezi a tanítónő.
– Csak tessék.
– Móricka, mi van nekem kettő, a tehénnek négy?
– Lába – mondja a kisfiú némi gondolkodás után.
– Mi van a te nadrágodban, ami az enyémben nincs?
Az igazgató csodálkozik a kérdésen, de Móricka már válaszol is:
– Zseb.
– Mi az, amit egy férfi állva, egy nő ülve, egy kutya három lábon tesz?
Az igazgatónak tátva marad a szája, de Móricka máris felel:
– Kezet nyújt.
– Mi az, ami rózsaszín és kemény, amikor beteszed, és ragacsos és puha, amikor kiveszed?
Az igazgató köhögő rohamot kap, a kisfiú megvárja, míg vége lesz, aztán válaszol:
– Rágógumi.
– Jól van, Móricka – így a tanítónő.
– Még egy kérdés.
Mondj egy olyan szót, ami B-vel kezdődik, S-sel végződik, és forrósággal és izgalommal jár.
Az igazgatónak könnyek gyűlnek a szemében, de Móricka diadalmasan kivágja:
– Bozóttűz-oltás!
– Jól van, jól van!
– nyögi az igazgató.
– Felőlem akár negyedikbe is mehet, vagy rögtön gimnáziumba!
Az utóbbi öt kérdésre én rosszul válaszoltam volna!
