Egy üzletember Japánba utazik, hogy új üzleteket találjon.Este…
mivel unatkozik egyedül a hotelban, hív egy call-girl-t.
A hölgy hamarosan megérkezik a szobájába, és rövidesen kellemes elfoglaltságba kezdenek.
Kisvártatva rátérnek a komolyabb teendőkre is.
Amint nekiáll az üzletember, a japán hölgy elkezd hangosan kiabálni:
'machigau ana, machigau ana'.
A fickó nem tud japánul és nincs kedve elővenni a szótárt sem, így nem tudja mit kiabál a japán hölgy.
Mivel a hölgy már igen erősen kiabál, végül is megérti, hogy az elragadtatását akarja kifejezni ilyen módon.
Hazatérése után nem sokkal fogadja japán kollégáját, hogy aláírják a szerződést.
Pihenésképpen elviszi golfozni egy előkelő golf klubba.
A játék során a japánnak sikerül első ütésre beletalálni a több, mint száz méterre levő lyukba.
A fickó erre megpróbálja megcsillogtatni frissen tanult nyelvtudását:
'machigau ana'.
Erre megfordul a japán:
– Hogy-hogy rossz lyukba ment?
Vicc: Egyetemista srác a kisboltban:
– Csókolom, egy arany Marlboro-t kérek.
– Rövidet?
– Na jó, akkor egy vodkát is!
Vicc: – Az az érzésem, hogy a vőlegényem már nős.
– Miből gondolod?
– Tegnap rúzsnyomokat hagytam az arcán, és ma ugyanott egy kék folttal az arcán jött haza.
Vicc: Irodalomórán:
– Pistike, neked ki a kedvenc íród?
– A papám.
Ő szokta írni az igazolásokat, amikor nem jövök iskolába.
Két sperma beszélget:
– Te látsz itt petesejtet?
– Nem!
– Akkor ez szopás…
– Doktor úr, a férjem azt képzeli magáról, hogy ő egy helikopter!
– Küldje el hozzám.
– Jó, de le tud itt szállni?
– Főnök úr, én felmondok – jelenti be a takarítónő a bankfiók igazgatójának…
Nem tudom elviselni a bizalmatlanságukat!
– Mi az, hogy bizalmatlanság?
Még a páncélszekrény kulcsát is mindig itt hagyom az íróasztalon!
– Az igaz, de a kulcs nem illik a zárba!
Egy férfit az anyósa leküld a boltba zöldségért, de a lelkére köti…
hogy csakis szép, tiszta, vegyszermentes terméket vegyen.
A férfi bemegy egy boltba, és elkezd a zöldségek között válogatni.
Odamegy hozzá az eladó, a férfi pedig megkérdi tőle:
– Ugye ezeken a zöldségeken nincsenek mérgező vegyszerek?
Az anyósomnak viszem őket.
– Nincsenek uram, azokat a szomszédos patikában vehet rájuk.
Három vállalkozó meglátogat egy múzeumot. Észreveszik…
hogy a bejárati ajtó javításra szorul, így hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak.
Az első felméri az ajtót, felír néhány számot, majd közli:
– Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni.
40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
Józsi, a második vállalkozó szintén méricskél a múzeum ajtaján, számolgat, aztán ezt mondja:
– Szerintem ki lehet hozni 80.000-ből is.
35.000 az anyag, 35.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
– 280.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
– Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!
– Roppant egyszerű:
100.000 magának, 100.000 nekem, a munkával meg megbízzuk Józsit.
Bemegy az orvos a beteghez:
– Van egy jó meg egy rossz hírem.
– Először a rosszat doktor úr!
– Meg fog halni két héten belül.
– És mi lehet a jó?
– Ismeri azt a szőke bombázót az ápolók közül?
Végre sikerült lefeküdnöm vele.
BKV buszon:
– Jegyeket, bérleteket kérek!
Az agresszív kismalac megszólal:
– Anyád tudja, hogy kéregetsz?
Mindent, amit hülyeség lenne kimondani, azt eléneklik.
Voltaire
Vesz a maci egy mikrobuszt, és meghívja a barátait egy utazásra.
Mivel a busz hétszemélyes, a maci magával viszi még a farkast, a rókát, a baglyot, a sünit, a mókust, és a nyuszikát.
Szépen becsomagolnak mindent, beszállnak a mikrobuszba, és elindulnak.
Egyszer csak látják, hogy ott áll egy hal az út szélén, és stoppol.
A maci megáll neki, és kiszól, hogy nem tudják fölvenni, mert már mind a 7 hely foglalt.
Erre a hal megkéri, hogy hadd szálljon be mégis, legföljebb nem fog tudni leülni.
A többiek beleegyeznek.
Ahogy mennek tovább, egyszer csak felkiált a nyuszika:
– Odanézzetek!
A nyolcadik utas, a hal áll!
– Mi a közös a fényképezőgépben és az óvszerben?
– ???
– Mind a kettő a pillanatot kapja el.
Júzer: "A vévévé az szimpla vé vagy dupla?"
HD:
"dupla.."
Júzer:
"…és utána vessző van vagy pont?"
HD:
"pont…"
Júzer:
"és utána mi a francot írjak?"
Két idegen srác egymás mellé kerül egy repülőn. Az egyiknek van egy jó könyve…
azt olvasná, de a másik nem hagyja:
– Figyu, beszélgessünk, úgy jobban telik az idő!
– Miről akarsz beszélgetni?
– Hát… mondjuk az atomenergiáról.
– Jó, de mielőtt erről beszélgetnénk, meg tudnál magyarázni nekem valamit?
A kecske, a tehén és a ló ugyanazt a füvet eszik, és mégis más-más a trágyájuk:
a kecskéé bogyó, a tehéné lepény, a lóé pedig száraz fű.
Miért van ez így?
– Nem tudom.
– Hát akkor hogy akarsz te az atomenergiáról beszélgetni, amikor szarhoz sem értesz?
A pap a plébánia kerítését szögeli. Egy kisfiú áll ott és vigyorogva bámulja.
– Na, kisfiam, te mire vársz itt?
– Arra, hogy a pap bácsi mit fog mondani, ha az ujjára csap a kalapáccsal!
– Sajnos, Lajos bácsi, – mondja az orvos a páciensének…
meg kell hogy mondjam hogy maga egy valódi hipochonder!
– Hipo….
hát az meg mi?
– Ez azt jelenti, hogy maga csak akkor érzi jól magát, mikor nincs jól!
Egy mai hobbit meséje…
Nemrég meglátogatott egy barátom, aki hatalmas komputer-mágus, és sok titok tudója.
Beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy épp mostanában telepítettem egy Windows Rendszert.
Megmutattam neki a telepítő CD-t is, amely tökéletesen kerek volt és csodálatosan fénylett.
A barátom arca elsötétedett, amikor meglátta a korongot.
Megdöbbenésemre kikapta a kezemből, és mielőtt tiltakozhattam volna, behajította a mikrosütőbe, majd a maximumon bekapcsolta a grillezést.
Rémülten ugrottam volna a mikróhoz, de a komputermágus visszatartott.
Bennakadt lélegzettel figyeltem, ahogy a CD a mikró belsejében forog.
A mágus hirtelen kivette, majd a kezembe nyomta:
– Egészen hideg!
Fogd!
A CD szemmel láthatóan sértetlen volt, hideg, és mintha megnőtt volna a súlya, ahogy a tenyeremen tartottam.
– Tartsd fel!
– szólt a mágus.
– És nézd meg közelebbről!
Szót fogadtam.
Először semmi különöset nem láttam, de aztán mintha finom vonalak tűntek volna elő, valamiféle finom, apró betűs írás, amely a CD központi lyuka körül húzódott.
A betűk szemkápráztatóan ragyogtak, mégis messziről, mint valami feneketlen kútból.
4F6E65204F5320746F2072756C65207468656D20616C6C2C2
04F6E65204F5320746F2066696E64207468656D2CDA4F6E65
204F5320746F206272696E67207468656D20616C6C20616E6
420696E20746865206461726B6E6573732062696E64207468656D
– Nem tudom elolvasni ezeket a lángoló betűket – rebegtem remegő hangon.
– Te nem – bólintott a barátom -, de én igen.
A szöveg hexadecimális kódban van írva, régies írással, de Microsoft nyelven, amit most nem akarok használni.
De a Közös Nyelven nagyjából ennyit jelent:
"Egy Rendszer mind felett, Egy Rendszer kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."
E sorok csak részei egy versnek, amelyet már régóta ismer a Rendszergazda-tudomány:
"Három Rendszert használjanak multik irodái,
Hét teremjen Szilícium Völgyének mélyében,
Kilencet a halandó dotkom cégek gépén csillantson a fény,
Egyet kínáljon a Sötét Gates, programozónyájat terelő,
Redmond éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején
Egy Rendszer mind felett, Egy Rendszer kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.
Redmond éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején"
Elhallgatott, majd lassan, mély hangon folytatta:
– Ez itt a Nagy CD, az Egyetlen, a Windows eredeti forráskódját tartalmazó.
A gazdája elveszítette, miáltal jócskán meggyengült a piaci befolyása.
Rettenetesen vágyik rá – de nem szabad visszakapnia.
Némán, mozdulatlanul ültem.
Mintha a félelem roppant árnya nyújtotta volna felém hatalmas, licencszerződést lobogtató kezét.
– Ez a CD!
— dadogtam.
– De hát hogy a csudába került hozzám?
A tavasz 16. pillanata…
Stirlitz bosszúsan vette észre a díszegyenruháján éktelenkedő nyálfoltot.
Majd életében először megrémült…
– A rádiós köpött – gondolta.
