Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
– Mi a neve?
– kérdezi a jelentkezőtől.
– István – válaszol a férfi.
A főnök arca elborul:
– Nézze, nem tudom, eddig milyen helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén.
Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi.
Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom – Kovács, Kiss, Varga – csak a vezetéknév, érti, ugye?
Magának én Nagy igazgató úr vagyok.
Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz.
Akkor kezdjük még egyszer.
Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
– Drágám.
A nevem Drágám István.
– Rendben István, akkor beszéljünk az anyagiakról!
Vicc: Főnük odaszól a titkárnőjének:
– Főzzön nekem egy jó erős kávét
– Nincs kávém
– Akkor gőzölje fel a tegnapit
– Gőzöm sincs!
Vicc: – Nos uram, ahhoz képest, hogy semmiféle szakirányú képzettséggel nem…
rendelkezik, meglehetősen magas a fizetési igénye!
– Persze, – vágja rá jelentkező, – el se tudja maga képzelni, milyen nehéz úgy dolgozni, hogy nem tudja az ember, hogy mit csinál!
Vicc: Egy gyárban a munkásokat összehívja a vezető és a biztonságról tart nekik…
kiselőadást.
– Ki tudja, például, hogy a gyár udvarán lévő parkolóban mekkora a megengedett sebesség?
– kérdezi az emberektől.
– Az attól függ:
munkába érkezéskor vagy távozáskor.
– feleli az egyik.
Az irodavezető úgy gondolja, tudatosítja mindenkivel…
kinek tartoznak engedelmességgel.
Vásárol egy "Én vagyok a főnök!
" feliratú táblát, és kiszögezi az ajtajára.
Mikor később visszatér az ebédszünetről, csodálkozva látja, hogy valaki egy cetlit ragasztott az ajtajára:
"Főnök, a felesége telefonált.
Kéri vissza a tábláját."
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi…
piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
* Mivel tölti az idejét?
– kérdezi a szakember.
* Hát, például halászgatok.
Játszom a gyerekeimmel.
Amikor nagy a forróság, lepihenünk.
Este együtt vacsorázunk.
Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.
A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
* Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának.
Hosszabb ideig kellene halásznia.
Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
* És azután?
– kérdezi a halász.
* Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet.
Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást.
Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
* Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni?
– érdeklődik a halász.
* Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
* És azután?
– folytatja a kérdezősködést a halász.
* Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember.
– Nyugdíjba vonulhatna.
Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
* És azután mi lenne?
– kérdezi a halász.
* Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.
– Drágám, már évek óta nem voltunk nyaralni…
Miért nem veszel ki végre 2 hét szabadságot?
– Nem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről.
– Miért?
Nélküled nem boldogulnának?
– De igen, és nem akarom, hogy erre rájöjjenek!
A főnök diktál az új titkárnőjének:
– Írja, hogy összehívunk egy megbeszélést a témában keddre.
– Főnök, a keddet egy vagy két d-vel írjuk?
– Tudja mit?
Legyen a megbeszélés szerdán…
Mit mondanak, és mit értenek alatta?
Különböző megközelítésekkel próbálkoztunk.
(Csak találgatni tudjuk, mi a francért nem működik).
A fejlesztésnek merőben új, eddig ismeretlen irányt adtunk.
(Felvettünk három pályakezdő kis köcsögöt a fősuliról).
Hatalmas technikai áttörést értünk el!
(Nagyon flancos kinézetű lett, de még így sem működik).
Garantált a megrendelő elégedettsége!
(Már annyit csúsztunk a projekttel, hogy a megrendelő bárminek örülne).
Az előzetes tesztek eredménye meglehetősen ellentmondásos.
(Ez a vacak felrobbant, ahogy bedugtuk a konnektorba).
A teszteredmények nagyon biztatóak!
(Bedugtuk, és valamit csinált!
)
A teljes koncepciót tévesnek ítéltük, és elvetettük.
(Tegnap kilépett az egyetlen csóka, aki értett hozzá).
Megvizsgáljuk a problémát!
(Persze, van elég bajunk ezen kívül is!
)
Teljesen új tervezésű.
(Az alkatrészei egyik korábbi cuccunkkal se működőképesek).
Energiatakarékos.
(Amíg be nem kapcsolod).
Nem igényel karbantartást.
(Ha elromlik, ki kell hajítani a francba).
Kevés karbantartást igényel.
(Ne babráld, amíg el nem romlik, utána valószínűleg ki kell dobni a francba).
Két ügyvezető igazgató beszélget:
– Te adsz fizetést az embereidnek?
– Én nem.
– Én sem.
És bejárnak dolgozni?
– Be persze.
– Az enyémek is.
Te, nem kéne belépődíjat szedni tőlük …?
Egy középkorú pasi bemutatkozik az álláskeresésen:
– Egy feleségem van és nyolc gyerekem.
– Remek… És ért máshoz is?
A takarító néni korholja a diákokat a suli folyosóján:
– Gyerekek, ne dobáljátok a szemetet a vécébe, mert eldugul, és én iszom meg a levét.
Tárgyaláson a bíró így kezdi a mondókáját:
– Sajnos egy roppant kellemetlen esettel kell kezdenem:
az igazság az, hogy Kovács ügyvéd úr megpróbált engem megvesztegetni 50.000 forinttal!
Néma csend a teremben.
A bíró folytatja:
– Azonban az még szomorúbb, hogy Molnár ügyvéd úr, a másik fél védője szintén megpróbált megvesztegetni 60.000 forinttal.
Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy Molnár ügyvéd úrnak visszaadok 10.000 forintot, és pártatlanul fogom tárgyalni az ügyet!
Mondja hova szeretne bekerülni?
– A vezérkarba.
– Ember, maga hülye?
– Miért, az feltétel?
A 11 éves lányom a múltkor azzal állt elő:
– Apu, ha felnövök, a Hadseregben akarok szolgálni.
– Talán a Légierő megfelelőbb lenne neked, drágám.
– feleltem viccesen.
– Dehogy, nem akarok én pilóta lenni!
– Nem kell pilótának lenned, van ott még sok más lehetőség is.
– De én légi utaskísérő se akarok lenni!
