Fiatal házaspár nyaral a tengerparton egy elhagyott villában.
Két hétig élvezik a helyzetet, de a harmadik hét elején kezdik unni, hogy örökké kettesben vannak.
Egy este kint üldögélnek a parton, és fura égi jelenségre lesznek figyelmesek.
Fényes pont közeledik, egyre nagyobb és vakítóbb lesz, aztán kibontakoznak egy szokatlan formájú űrhajó körvonalai.
A különös jármű ott landol a tengerparton.
Emberszabású pár lép ki belőle.
Kiderül, hogy barátságos marslakók, akik ráadásul folyékonyan beszélik a földi nyelveket.
A házaspár meghívja őket a villába, együtt vacsoráznak, iszogatnak, és a távolról érkezett jövevényeknek nagyon ízlik a földi nedű.
A hangulat felforrósodik, táncolnak, és amikor már éjfél felé jár az idő, úgy döntenek, hogy párt cserélnek:
a földi fiatalasszonyt izgatja, hogy milyen lehet egy marslakó férfi, a férjét pedig, hogy mit tudhat az ágyban a marsbéli nő.
Mikor a földi fiatalasszony elmegy szobára, csalódottan látja, hogy partnerének enyhén szólva is miniatűr a férfiassága.
– Ez nem probléma!
– vigasztalja jövevény, és megcsavarja a saját fülét, mire csodák csodája, növekedni kezd a kifogásolt testrész.
Másnap együtt reggelizik a földi házaspár.
Az asszony látja, hogy férje teljesen kimerült.
– Mit szólsz?
– kérdi lelkesen.
– Csodásak ezek a Marslakók!
– Inkább azt mondanám, hogy furcsák.
Egyszerűen fogalmam sincs, mit élvez azon ez a marsbéli nő, hogy egész éjszaka a fülemet csavargatja.
