– Jean, hallotta, hogy tegnap elütöttek egy kéményseprőt?
– Hát ez rettenetes!
Már a háztetőn sincs biztonságban az ember!
– Jean! Öntsön rám gyorsan egy vödör jeget!
– Miért, uram?
– Mert mindjárt elolvadok a gyönyörűségtől.
– Jean, ha elalszom, oltsa le a villanyt.
– Rendben van, uram.
Majd szóljon, ha elaludt.
– Jean, mi ez a nagy nyögés a nyitott ablakunk alatt?
– Az alkalom szüli a tolvajt uram!
– Jean, hozza be a baltát!
– Minek uram?
– Embert akarok faragni magából!
– Jean, tud maga vezetni?
– Igen, uram.
– Akkor vezesse be a pincébe a villanyt
– Jean, hozzon egy pohár vizet!
– Igen uram!
– Jean, hozzon még egy pohár vizet!
– Igen uram!
– Jean, hozzon még egy pohár vizet!
– Igen uram!
De megkérdezhetem miert?
Ennyire szomjas?
– Nem, de még mindig ég a könyvtár!
– Jean, hol, a feleségem?
– Meghalt, uram.
– Hogyhogy?
Egy órája még beszéltem vele.
– Igen uram, de sétáltunk a tengerparton, rászállt egy darázs és azt mondta, üssem agyon.
– Jean, evezzen ki a korallzátonyhoz!
– De miért uram??
– Mert haladni kell a korall!
– Jean, hallotta, hogy tegnap elütöttek egy kéményseprőt?
– Hát ez döbbenetes!
Úgy látszik, már a háztetőn sincs biztonságban az ember!
