Kedves lányom!
Lassan írom a levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni
A házszámot sajnos, nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni.
Az új házban minden nagyon szép és jó.
Mosógép is van, bár nem működik valami jól.
Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit.
Mindent összevetve nem rossz itt.
A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer négy napig.
Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe.
Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsi kulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.
A nővérednek ma gyereke született, de még nem tudjuk, fiú-e vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.
Képzeld!
A szomszéd beleesett a pálinkás hordóba.
Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt és megfulladt.
Szegény embert három napig hamvasztották.
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.
Csókol szerető anyád!
Ui.:
Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva”
