Kovács úr a héten már harmadszorra késik el a munkahelyéről.
Balszerencséjére a főnöke már az íróasztalánál várja:
– Na, kolléga mondjon valami hihető mentséget a késésre!
– mondja a főnök.
– Elnézést kérek a késésért, de nagyon meredek reggelem volt.
Már épp indultam volna, amikor a feleségem megkért, hogy vigyem el egy darabon.
Beleegyeztem, de csak akkor, ha siet.
El is készült 10 perc alatt.
Útközben azonban a hídon akkora dugó volt, hogy kénytelen voltam az autót letenni, és átúszni a folyót, nézze meg, még vizes a cipőm.
Aztán lestoppoltam egy rendőrhelikoptert, az elhozott a szomszéd utcáig, de leszállni nem tudott, ezért ejtőernyővel kiugrottam, és most itt vagyok!
A főnök zordan néz rá:
– Már megbocsásson, de hülyének néz?
Azt várja, hogy ezt el is higgyem?
Ki látott már olyat, hogy egy nő 10 perc alatt elkészül?!
