Rabbi és a plébános karamboloznak.
Amíg a helyszínelőkre várnak…
a rabbi elővesz egy üveg pálinkát, s odakínálja a plébánosnak:
– Jót fog tenni a nagy ijedtségre!
A plébános jól meghúzza az üveget, majd visszaadja a rabbinak, aki gondosan bedugaszolja és elteszi.
– Te nem iszol?
– kérdi a rabbit a plébános.
– Most már megvárom vele a szondázást.
Vicc: Haverok összejönnek a szokásos péntek esti pókerpartira…
Már jóval elmúlt éjfél, de nem bírják abbahagyni a játékot.
Az egyik haver a fürdőszobából visszatérve így szól a házigazdához:
– Figyelj csak, a Béla épp a feleségeddel szeretkezik a konyhában.
Erre a házigazda pókerarccal:
– Na fiúk, akkor most már tényleg ez lesz az utolsó kör!
Vicc: Hogy hívják a cigány tehenész lányt
???
Foltos!
!
!
Vicc: Két férfi üldögél a kocsmában. Azt kérdezi egyik a másiktól:
– Te, haver, nem tudod, mi az az alkohol-szonda?
– Az egy olyan izé, ami azonnal megmondja, ha túl sokat ittál.
– Áhá, évekig volt egy ilyen a feleségem.
Az amerikai vonatok nyomtáva (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4…
láb és 8,5 inch).
De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett?
Mi olyan vonzó ebben a számban?
A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható:
az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad.
Most azt kell megválaszolni, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv.
Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak.
Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtáva miért lett pont 143,5 cm?
A válasz megint nagyon logikus:
ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki.
Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette.
A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták.
Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után
vonta.
A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl.
143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra:
a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora, amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.
Megvan hát a válasz!
Római lovak fara szülte ezt a különleges számot.
Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék:
bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülok oldalán, felszállás közben.
A nevük Solid Rocket Boosters (SRB).
Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót.
A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni.
A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani.
A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sinek épphogy elférnek benne.
Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.
Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsó fele határozta meg…
– Te hiszel a reinkarnációban?
– Hát persze.
– És mióta?
– Úgy 1712 nyara óta.
A bíró a tárgyaláson a sofőrhöz fordul, aki elütött egy idős hölgyet.
– Miért nem dudált, amikor látta, hogy a kocsi elé lép a néni?
– Nem akartam megijeszteni szegényt.
– Jean, hozzon egy tollat!
– Tessék uram!
– Jean, fog ez a toll?
– Igen uram!
– Akkor mondja meg neki, hogy engedjen el!
– Ki az abszolút gonosz?
– ???
– Aki sírva fakad, ha üres mentőautót lát.
– Honnan tudod, hogy egy férfi éppen a szexre gondol?
– ???
– Onnan, hogy lélegzik.
Arisztid, Indiából hazatérve szeretné hazahozni kedvenc elefántját, de
a törvények tiltják.
Álcázásul egy-egy szelet kenyeret ragaszt az elefánt füleire.
A határon persze megállítják:
– Hová viszi azt az elefántot?
– Miféle elefántot?
Az egy szendvics az útra.
A katonai alaki kiképzés szünetében a szakaszvezető megkérdi:
– Fiúk, kinek van egy Symphoniája?
– Beethovennek – szól egy honvéd.
– Beethoven honvéd, hozzám!
– parancsolja a kiképző.
A bolondokházában reggel benyit az orvos a betegei szobájába. Látja…
hogy az egyik a cipőjével fűrészeli az asztalt, a másik meg fejjel lefelé lóg a lámpáról, miközben a feje már igencsak vörös.
Megkérdi a fűrészelőtől:
– Maguk mit csinálnak?
– Doktor úr, én épp az asztalt akarom ketté fűrészelni.
– És a társa?
– Ő tiszta bolond.
Azt képzeli magáról, hogy villanykörte.
– Akkor miért nem szedi le onnan?
Már tiszta vörös a feje!
– Hogyisne, hogy sötétben kelljen dolgoznom!
A szőke nő megy az utcán. Találkozik egy fiúval, akinek tetszik a nő.
Megkérdezi a férfi a nőt:
– Elnézést!
Megadná a telefonszámát?
– Benne van a telefonkönyvben – mondja a nő.
– És mi a neve?
– Az is benne van a telefonkönyvben.
A parasztbácsihoz odamegy egy turista:
– Mondja, bátyám, melyik a leggyorsabb út Budapestre?
– Gyalog van, vagy autóval?
– Autóval.
– Akkor szerintem autóval…
Egy szerelmes pár az ágyban heverészik, amikor megszólal a telefon.
A nő felveszi :
– Igen drágám semmi gond, rendben van.
Szia !
– Ki volt az?
– kérdi a férfi.
– A férjem.
Azt mondta, egyelőre nem jön haza, mert még marad veled
két órát kuglizni.
Egy ír és három angol üldögél a pubban. Azt mondja az első angol:
– Uraim, verjük már meg ezt az ír mocskot!
Én odamegyek és belekötök, aztán majd jól helybenhagyjuk!
Oda is megy, és megszólítja a békésen italozó írt:
– Hallod-e!
Azt hallottam Szent Patrickról, hogy transzvesztita volt!
Az ír egykedvűen felnéz, majd csak annyit mond:
– Igen?
Ez érdekes, eddig még nem hallottam róla.
Az első angol dolgavégezetlenül visszamegy a többiekhez.
Próbálkozik a második:
– Hallod-e!
Azt hallottam Szent Patrickról, hogy homokos volt!
Az ír ismét csak egykedvűen bólogat.
Következik a harmadik:
– Komám, azt hallottam, hogy Szent Patrick igazából angol volt!
Az ír felnéz:
– Igen, ezt már a barátaid is bizonygatták az előbb.
– Nagyi, szereted a csokit?
– Igen, kisunokám!
– feleli meglepődve a nagyi.
– Akkor tessék, kóstold meg!
A nagyi megkóstolja, láthatóan ízlik neki.
– Ugye ízlik, nagyi?
– Hát persze, kisunokám!
– Akkor nem értem, hogy a kutya miért köpte ki…
Először a neveket felejti el az ember, aztán az arcokat…
aztán elfelejti felhúzni a sliccét, aztán elfelejti lehúzni a sliccét.
A kisfiút az édesanyja az iskola kapujában várja az első tanítási nap után.
– Na, mit tanultatok ma?
– kérdi tőle.
– Képzeld, megtanultam írni!
– feleli a kisfiú büszkén.
– Igen?
Egyetlen nap alatt?!
És mit írtál?
– Azt nem tudom, olvasni még nem tanultam meg.
