Sztorik
Egyszer nagyon-nagyon el voltam havazva a munkahelyen, azt se tudtam, hol áll a fejem, óriási pörgés volt.
Felvettem a telefont, és bemutatkoztam – de nem a saját nevemet mondtam, hanem a kolléganőmét.
– XY Kft, Kovács Évike, jónapot kívánok… öööö….
jaaaa, neeem, Szabó Gizike, elnézést – Úúúúristen, mit gondolhatott az ügyfél!
Vicc: Sztorik
Múltkor a buszon megláttam egy helyes csajt.
Szemezni kezdtünk, ő is igen feltűnően nézett engem.
Túlmentem a megállón ahol le akartam szállni.
A következőnél csak én szálltam le és a csaj.
Bizonytalanul odalépett hozzám és kérdezett valamit, hogy hol van ez és ez az utca.
Mondtam hogy nem tudom, mert rossz helyen szálltam le és errefelé már nem vagyok ismerős.
– Nem tudtad, hogy hol kell leszállni?
– Annyira néztük egymást, hogy teljesen megfeledkeztem a külvilágról.
– Igen, azért néztelek, mert egy nagy madárszar van a sapkádon.
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrző beírások
Az ének óra nálunk mindig iszonyat káosz volt, és egy srác böffentett egy oltári hangosat.
A tanár bedühödütt és, a következőt írta be neki:
„Tisztelt Szülő!
Gyermeke órán hangosan emésztett.
Megintem.”
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Verekedik, baromkodik.”
Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Ének-zene órán történelmet tanult.”
