Sztorik
Régebben egy olyan cégnél dolgoztam, ahol a telefonfelvételnek, vagyis inkább az azt követő bemutatkozásnak szigorú szabályai voltak, kész kis monológ volt, mire köszöntem, elmondtam a cég nevét, melyik kirendeltségéről ki vagyok, és még hozzátettem azt is, hogy miben segíthetek?
Egyik alkalommal ezen szabályoknak eleget téve a vonal túlsó végén döbbent csend, majd tesóm irtózatos hahotában tört ki.
Minden stimmelt, csak épp az otthoni telefont vettem így fel.
Vicc: Sztorik
Volt egy kollégám, Morzsi volt a vezetékneve.
Oh, hogy mennyi macerát kapott a neve miatt!
Azt mondja neki a dadogós munkatárs:
– Bu-bu-bu-buksikám!
– Nem vagyok én Buksi, hanem, Morzsi!
– Mi-mi-mi-mindegy, eeegy kutya.
Én is mondtam a Morzsi János kollégának:
– Janikám, ha neked lennék, magyarosítanám a nevem, Házőrző szaktársra!
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Tisztelt Szülők!
Gyermekük az alsó emeleti felsős vécében alsós társai jelenlétében felsős társaival dohányzott.”
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrző beírások:
“Igazolom, hogy Nagy János ettől eddig betegség miatt hiányzott.”
Aláírás, pecsét, X Y nőgyógyász.
+1 sztori
Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Fülhallgatóval zenét hallgat, és hangosan mást énekel.”
