A binturong könnyen összezavarja az embert: medveszerű testalkata van, mégsem medve. Valójában a cibetmacskafélék közé tartozik, és főleg éjszaka mozog a dél-ázsiai erdők magas fáin.
Ez a ritkán látott állat sokáig a tudósokat is megtévesztette, mert erőteljes teste, vaskos feje és kapaszkodófarka egészen szokatlan a cibetmacskák között. A régi elnevezések, mint a nyestmedve vagy a medvenyest, jól mutatják, mennyire nehéz volt besorolni. A zavart az is erősítette, hogy a binturong fogazata visszafejlődött, mégis jóval nagyobb és robusztusabb a legtöbb rokonánál.
Miért nem ugrik, mint a többi fán élő állat?
A binturong nem a gyors, lendületes ugrálás mestere. Inkább erős karmaival és hosszú mászófarkával kapaszkodik az ágakba, és azon a fán pihen, ahol éppen biztonságban érzi magát. Rövid, izmos lábai vannak, a végtagjain öt-öt ujj ül, ezekhez részlegesen visszahúzható karmok kapcsolódnak. Ez a testfelépítés inkább biztos kapaszkodást ad, mint látványos mozgást.
Napközben többnyire összekuporodva pihen a fák között, és leginkább hajnalban, illetve szürkületkor aktív. Az ember ritkán látja, viszont a hangját annál könnyebben meghallja: a térségben élők gyakran inkább a hangos üvöltéséből tudják, hogy a közelben van.
Mit eszik, és mi veszélyezteti?
Ragadozóként tartják számon, mégis főként gyümölcsöket eszik, ezek közül különösen kedveli a fügét. Ha lehetősége nyílik rá, húst is fogyaszt, és nem veti meg a madarakat, a halakat, a tojásokat vagy akár a kisebb emlősöket sem. Többnyire magányosan él, és a hím a nősténnyel, valamint az utóddal is együtt maradhat, amíg a kicsi fel nem nő.
A binturong természetes otthona Dél-Ázsia erdeiben van: Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában, Kambodzsában, Vietnámban, a Fülöp-szigeteken és Kína déli részén is előfordul. A gondot az okozza, hogy a fakitermelés és a mezőgazdasági célú erdőirtások egyre szűkítik az élőhelyét. Emiatt az állománya is csökken, és 2016-ban sebezhető fajként került fel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára.
Nagy termete miatt kevés ragadozója van; leginkább a tigrisek és a kígyók jelentenek veszélyt, de ezek is inkább a fiatal példányokra vadásznak. A felnőtt binturongokat ma már sokkal inkább az ember szorítja háttérbe, mint bármely természetes ellenségük. Egykor gyakori állatnak számított, mára több térségben ritkaság, és egyes országokból már szinte teljesen eltűnhetett.
Ha valaki csak a külseje alapján ítéli meg, könnyen medvének nézi. Ha viszont megnézzük, hogyan mozog, mit eszik, és milyen családba tartozik, gyorsan kiderül: ez a furcsa, éjszakai erdei állat sokkal inkább a cibetmacskák különc rokona, mint egy távoli medveféle.
