Harminc évvel az atlantai olimpiai arany után Kovács István felidézte, hogy a barcelonai bronzérem után három és fél éven át szinte minden napját ugyanaz a cél irányította: olimpiai bajnok akart lenni. A Magyar Olimpiai Bizottság szerda esti ünnepségén arról is beszélt, hogy az elszántság végül Atlantában ért célba.
A bronzérem után egyetlen cél maradt
Kokó szerint az 1992-es barcelonai bronzérmet annak idején nem tudta igazi sikernek megélni. Felidézte, hogy nagyon elkeseredett utána, és ez a csalódás csak még erősebbé tette benne az elhatározást. Onnantól kezdve nagyjából három és fél éven át az olimpiai arany körül forgott minden.
„Ezzel a gondolattal keltem-feküdtem, hogy én olimpiai bajnok nem szeretnék, hanem akarok lenni, és ezért meg is tettem mindent” – mondta a visszaemlékezésben.
Atlantában jött a legnagyobb eredmény
Az elszántság 1996 nyarán hozta meg a legnagyobb eredményt. Atlantában a harmatsúlyú ökölvívók között jutott el a döntőig, ahol megszerezte az olimpiai bajnoki címet.
Kovács István úgy fogalmazott, hogy akkor nemcsak egy álma teljesült, hanem az élete is megváltozott. Hozzátette azt is, hogy ez a hatás a családjára és a barátaira is kiterjedt.
Ma is az olimpia körül forog az élete
Harminc év elteltével is szoros maradt a kapcsolata az olimpiai mozgalommal. Ma már sportvezetőként dolgozik, és azt mondta, elnökként sem telik el úgy nap, hogy valamilyen módon ne kötődne az olimpiához vagy ahhoz, hogy harminc évvel ezelőtt megnyerte azt a versenyt.
