Vegyes viccekViccek

Vicc: A fiatal tolvaj néhány nappal az esküvője előtt beállít jövendőbeli…

A fiatal tolvaj néhány nappal az esküvője előtt beállít jövendőbeli apósához a…

vén betörőhöz :

– Valamit akarok kérdezni papa.

– Na ?

– A menyasszonyi ruhát te lopod vagy én lopjam ?

Vicc: A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat…

és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában.

Én levágtam egy ember lábát!

mondja egy vézna kis katona.

Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágta volna le!

Mire a vézna kis katona:

Hát, feje már nem volt meg szegénynek

Vicc: Egy részeg megszólít egy nőt egy bárban:

– Hölgyem, mit szólna egy randihoz?

Mire a nő:

– Ne vesztegesse az idejét!

Sosem állok szóba olyan férfival, aki tökéletesen ismeretlen.

– Akkor mindkettőnknek szerencsénk van!

Elég messze vagyok a tökéletestől!

Vicc: Apa és fia betérnek egy kocsmába.

– Mit kérsz, fiam?

– kérdi az apa.

– Egy diétás kólát – mondja a fiú.

– Ugyan már, ilyet csak a kislányok meg a nyámnyilák isznak!

Rendelj valami férfias italt!

– Jól van, akkor ugyanazt kérek, mint te!

– Na, ez a beszéd – mondja büszkén az apa, majd a csaposhoz fordul:

– Akkor két rendes kólát kérünk!

– Apa, hoztam egy ötöst!

– Miből kisfiam?

– Két kettesből meg egy egyesből.

– Mi a közös a terhes nőben és az iskolás kisgyerekben?

– Mindkettőnél kilenc hónapig tartanak a reggeli rosszullétek…

– Te! Hogy van az, hogy mi folyton a szexről beszélgetünk?…

Beszéljünk most másról, mondjuk a zenéről!

– Dugtál már zongorán?

Kiszáll a NAV egy tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést.

Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek.

Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

– Látja ezt az igazolványt bátyám!

Én ezzel minden mezőgazdasági létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek.

– Rendben van, maga tudja.

A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.

Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki:

– Az igazolványt!

Mutassa neki az igazolványt!

– Egy halott ember fekszik a mezőn.A hátá van egy táska…

Ha a táskát kinyitotta volna megmenekült volna.

Mi volt a táskában?

– ???

– Ejtőernyő.

Két részeg megy hazafelé hajnalban. Igencsak elfáradtak…

sikerült teljesen eltévedniük.

Mivel a buszok már járnak, a pénzük elfogyott, így taxit sem tudnak hívni.

Ahogy ott tanakodnak, egyikük észreveszi, hogy pont a buszgarázs előtt álldogálnak.

– Figyelj csak, vigyünk el egy buszt, azzal gyorsan hazajutunk, sőt a rendőrök sem állítanak meg!

– Jó – mondja társa – te menj be, köss el egy buszt, én meg idekint figyelek.

Így is lesz.

Eltelik fél óra, az őrködő már türelmetlen.

Bemegy a társa után, és azt látja, hogy az idegesen rohangál a járművek között.

– Te meg mit csinálsz?

– kérdezi mérgesen.

– Az istennek sem találok 7-es buszt!

– Hát te teljesen hülye vagy?

– kérdezi a másik mérgesen.

– Kössünk el egy 9-est, aztán majd gyaloglunk két saroknyit!

Bemegy a csontváz a kocsmába, felül a bárpulthoz és azt mondja a csaposnak:

– Hé Joe, adj egy korsó sört és egy felmosórongyot…

Egy kisgyerek figyeli a plébánost ahogy az éppen szögeli a kerítését.

– Fiam, te mit bámulsz annyira?

– Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit mond egy pap, amikor rácsap az ujjára a kalapáccsal…

– Mi az: Skoda a hegytetőn?

– ???

– Csoda!

Egy repülőn utazó férfinek a WC-re kellett mennie…

de akárhányszor próbálkozott, az mindig foglalt volt.

A stewardess, látva szorult helyzetét, javasolta, hogy használja a nőknek fenntartott részt, de figyelmeztette, hogy ne nyomjon meg ott semmilyen gombot.

A férfi bement és végezte a dolgát, mikor is észrevett négy gombot a papírtekercs mellett:

LV, ML, PV, ATE.

Elkövetve azt az általános hibát, amit a legtöbb férfi, nevezetesen nem hallgatni a nőkre, őrajta is erőt vett a kíváncsiság.

Óvatosan megnyomta az LV nevű gombot és mindjárt gyengéd, langyos víz mosta a meztelen alfelét.

– Hűha, – gondolta – ezek a nők aztán igazán tudják, mi a jó!

Így egy kicsit bátrabban megnyomta a ML gombot is, és rögtön finom meleg levegő simogatta nedves fenekét, azt alaposan megszárítva.

– Aha, – mondta magában – nem csoda, hogy a nők olyan sok időt töltenek a vécén.

Várakozással telve megnyomta a következő, PV gombot is.

Egy kis kar jött elő, amin egy eldobható púderos vatta gombóc volt, és ez finoman bepúderozta az ülepét.

– Hát ez pompás!

– döntötte el, miközben az ATE gomb felé nyúlt.

Mikor a kórházban ébredezett, a morfium hatása épp múlóban volt.

Megzavarodva az ápolónőért csengetett, hogy megtudja, mi történt.

Mondta a nőnek, hogy az utolsó dolog, amire emlékszik az valami hatalmas fájdalom volt a repülőn lévő toaletten.

Az ápolónő feddően magyarázta:

– Igen, gondolom, nagyon élvezhette a dolgokat addig, amíg meg nem nyomta az Automatikus Tampon Eltávolító gombot.

Szőke nő a kollegájának:

– Laci, hogy kell kinyitni a pénztárgépet?

– Nyomd meg a C-t!

– Lacccccci, hogy kell kinyitni?

A skót apa megígéri a fiának, hogy minden jó jegy után kap egy penny jutalmat…

A gyerek sorra hozza haza az ötösöket az iskolából.

Egyszer csak a skótnak gyanús lesz a dolog, azt kérdezi a fiától:

– Mondd csak, nem szoktál te ebből a pénzből adni a tanárodnak is?

A vádlott kezében egy baseballütővel jelenik meg a bíróságon.

– Mit akar ezzel?

– kérdi a bíró a baseballütő felé nézve.

– Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről magamnak kell gondoskodnom.

A kórházban jön az orvos. Azt mondja a betegnek, aki a hasára panaszkodik:

– Jó hírem van, asszonyom!

– Nem vagyok asszony!

– tiltakozik a nő.

– Akkor talán mégsem olyan jó hír…

Gyerekszáj

Tesóm kb.

5 évesen:

órák óta csendben, mozdulatlanul könyökölt a párkányon, réveteg tekintettel meredt kifelé az ablakon.

Anyunak már kezdett furcsa lenni, és megkérdezte:

"Mit nézel úgy kisfiam?" Mire ő ábrándos hangon:

"Anyu, figyelem a rügyfakadást.

"

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.

Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.

A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.

Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.

Védősisak nélkül bringáztunk.

A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz

helyett.

Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.

A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.

Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.

Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.

Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.

Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált.

Jó volt.

Nem?

Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen.

A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.

Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.

Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.

Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,

Internet, de voltak barátaink.

Vágytunk egymás társaságára.

Rossz volt egyedül.

Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.

Nem voltunk mindannyian jó tanulók.

Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.

Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz.

Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.

Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink:

Hogyan lehetett így élni?

Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?

Ennek a generációnak a képviselője vagy?

Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

--[googlesitekit-end-of-content]-->

Ezeket láttad már?

/ 5.

Mazsola vagyok, a Bikuci alapítója és főszerkesztője. 2012 óta válogatom és szerkesztem a vicceket, mémeket és rejtvényeket. A célom, hogy a klasszikus és az új poénokból a legjobbakat hozzam el, hogy mindig legyen itt valami, ami megmosolyogtat.

Most ezeket olvassák a legtöbben

Megosztás