A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált.
Jó volt.
Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen.
A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára.
Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók.
Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz.
Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Azt kérdezik a gyerekeink:
Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.
Vicc: Villanyszerelő bemegy az intenzív osztályra és elkiáltja magát:
– Nagy levegőt!
Biztosíték csere!
Vicc: Egy nő panaszkodik a golfpálya igazgatójának, mert megcsípte egy darázs.
– Hol?
– kérdi az igazgató.
– Az 1-es és a 2-es lyuk között.
– Ne golfozzon akkora terpeszben – válaszolja az igazgató.
Vicc: Turista betéved egy falusi kovácsműhelybe, ahol épp akkor készül el az új patkó.
Mire a turista:
– Megnézhetném ezt a patkót?
– Hát persze!
A turista fel is veszi, de abban a pillanatban el is dobja, mert forró.
…Mire a kovács röhögve:
– Mi van, meleg volt?
– Nem, bazdmeg, én ilyen gyorsan tudok patkót nézni!
A kis marslakó megkérdi az apját:
– Apa, a földlakók tényleg űrszondát küldtek hozzánk?
– Igen, az „amerikai alfaj” kettőt is küldött a bolygónkra.
– Jajj apa, ugye nekünk nincs olajunk?
A csigalány megkérdezi az anyukáját:
– Anyu, átmehetek a vasúton?
– Eszedbe ne jusson Villámka, 2 óra múlva jön a vonat!
– Látja ott azt a két hölgyet?
– Látom!
– Elárulom magának, hogy a baloldali a feleségem, a jobboldali pedig a szeretőm!
– Érdekes, nálam ez éppen fordítva van!
– Miért van a szőke nőnek négyszögletes melle?
– ???
– Mert nem vette ki a szilikont a dobozból.
– Miért hordanak a skótok szoknyát?
– ???
– Hogy megspórolják a nadrágtartót.
– Mi az abszolút brutalitás?
– ???
– Viagrával etetni az anakondát.
– Hogy hívják a tetten ért liliomtiprót?
– Szűzről pattant.
Két skót járja az erdőt. Az egyikre rájön a szükség, elvonul egy fa mögé…
Pár perc múlva kiszól a társának:
– Te, van nálad egy kis papír?
– Ugyan már, ennyire ne legyél sóher… hagyd ott!
Vasárnap az iskolánk új csengőket kapott. A városunk polgármestere hosszú…
beszédet tartott, majd kezet szorított az igazgatónővel.
Ezt követően felakasztották őket.
Három nő sétál a tengerparton, egy barna, egy vörös és egy szőke…
Egyszer csak elrepül a fejük fölött egy sirály, és mindhármójukat megszórja egy jó nagy adag guanóval.
Elkezdenek sápítozni, végül a vörös megszólal:
– Várjatok csak, van ott fent a dombon egy mosdó.
Elszaladok, hozok gyorsan egy tekercs vécépapírt!
Mire a szőke odafordul a barnához:
– Még hogy a szőkék a hülyék!
Mire visszaér a tekerccsel, a sirály már rég nem lesz sehol!
Történelem órán a tanár felteszi a kérdést…
Ki tudja megmondani hány dúlás volt Magyarországon?
Pisti jelentkezik, magabiztosan vágja rá:
– Három:
tatárdúlás, törökdúlás, felszabadulás.
Azt mondja az apa a fiának:
– Gyere fiam, fogd a puskát, a kötelet, a kutyát, mert most megtanítlak medvét vadászni.
El is mennek, megállnak egy nagy fenyő alatt.
A tetejébe ott a medve.
– Na most jól figyelj, elmondom, hogy járunk el.
Én felmászok a fára, lelököm a medvét, a kutya úgy van betanítva, hogy amikor leesik valami a fáról a tökébe harap, erre összehúzza a négy lábát, te odaszaladsz, lekötöd és megvan a medve.
– Értem, értem, édesapám, de minek ide puska?
– …hát, tudod azért fiam, mert ha netán a medve lökne le engem, akkor te fogd a puskát és lődd le a kutyát.
Megkérdezik John Lennon gyilkosát:
– Miért ölte meg ezt a nagyszerű embert?
– Meg kellett tennem.
– De miért pont Őt, miért pont John Lennont?
– Lennon?!
Nem Lenin?
– Mit mondanak akkor, amikor egy kecses erdei állat megázik?
– Őzönvíz.
– Gyerekek! Mondjon valamelyikőtök példát egy olyan lényre…
ami a valóságban nem létezik!
– Kancsal Küklopsz.
Egy idős bácsi évek óta hallási problémákkal küszködött. Elment az
orvosához, akinek sikerült számára egy olyan készüléket beszerezni, mely
100%-os hallást biztosított.
Két hónap múlva elment ellenőrzésre az orvoshoz, aki azt mondta:
– Az ön hallása tökéletes.
Gondolom, a családja is nagyon örül ennek.
Az idős úr így válaszolt:
– Még nem mondtam meg a családomnak.
Csak ücsörgök, és hallgatom a beszélgetésüket.
Már háromszor írtam át a végrendeletemet!
--[googlesitekit-end-of-content]-->
