Az új tanárnő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra.
Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanárnéni a legény mellé ül a bakra.
A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel.
A városi tanítónőt lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
– Honnan tudja a bika, hogy, izé, szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
– Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
– És a csődör honnan tudja?
– kérdi a kíváncsi nő.
– Neki is a nőstény illata árulja el, ahogy a birkáknak és a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
– Hát minden jót!
– Köszönöm a fuvart!
– mondja a tanítónő.
– És majd látogass meg egyszer.
Majd ha már elmúlt a náthád.
