Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit…
ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.
Oda is súgja neki a múzeumőr:
– No, te székely!
Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, – mondja a székely – hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Vicc: Öreg székely ül a háza kertjében és pipázik. Kiabálva rohan feléje az unokája.
– Nagyapa, nagyapa!
Medve van a háztetőn!
Az öreg szippant egyet a pipából és így szól:
– No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencésrudat.
– Minek ennyi minden, nagyapa?
– Én majd felmászok a tetőre, a petrencésrúddal lepiszkálom a medvét, te meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le nekije a tökeit.
– De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipából és azt mondja:
– Ha netalán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát.
Vicc: A székely legény esküvő utáni első héten azt mondja a feleségének:
– Asszony!
Ha én hazajövök a munkából és féloldalt áll a kalapom, akkor te bemész a szobába, húzod fel a szoknyádat és szétteszed a lábad.
Asszony:
– Jól van.
De ne adja az Isten, hogy ha te hazajössz a munkából és nekem csípőn van a kezem, akkor neked ne álljon félre a kalapod!
Vicc: Két székely utazik a szekéren, s szokás szerint beszélgetni kezdenek.
– Van kendnek fia?
10 percre rá:
– Van.
Negyed óra múlva:
– Bajusza van-é?
– Van.
Egyszer csak hirtelen a semmiből előtűnik egy teherautó, nekimegy a szekérnek, felborítja, s a két székely kórházba kerül.
Ott fekszenek egymás mellett a kórteremben, mire megszólal az egyik:
– Oszt pödri már?
Székely bácsi ül a padon. Mellette fekszik egy kutya. Odamegy a turista.
– Bátyám, harap a kutyája?
– Nem harap az.
Erre a turista meg akarja simogatni a kutyát, de az jól megharapja.
– Jaj!
Azt mondta, nem harap a kutyája!
– Az enyém nem is harap, de ez a sógor kutyája.
A székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba…
és a fiára bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz.
Ahogy visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson.
Elindulnak haza és beszélgetni kezdenek.
Azt mondja az öreg:
– Minden rendben volt, fiam?
– Igen apám.
– Semmi baj nem történt?
– Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
– De tényleg semmi baj sem történt?
– Hát… Eltört a villa nyele.
– Eltört a villa nyele?
Hogyan tört el a villa nyele?
– Hát, mikor vittem a kutyát elásni.
– Miért, megdöglött a kutya?
– Igen.
– Hogy történt?
– Letaposták a lovak és a tehenek.
– Letaposták?
Hogy-hogy letaposták?
– Megriadtak amikor kigyulladt az istálló.
– Kigyulladt az istálló?
Mitől gyulladt volna ki az istálló?
– Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagy házról.
– Hát az is leégett?
– Igen, de a macska a hibás.
– Már hogy lenne a macska a hibás?
– Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
Az öreg székely ül a hintaszékében az udvaron…
Egyszer csak egy limuzin gurul a ház elé.
Kiszáll belőle egy öltönyös ember és azt mondja:
– Emlékszel rám, apám, én vagyok a fiad, akit elküldtél 10 éve a városba dohányért.
Azóta meggazdagodtam, megnősültem és híres lettem.
– Jó, jó, – mondja a székely – de hol a dohány?
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit…
ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.
Oda is súgja neki a múzeumőr:
– No, te székely!
Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
– Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Öt székely veszekszik, hogy mi a leggyorsabb dolog a világon:
– Szerintem a fény!
– Szerintem a hang!
– Pedig a pislogás az!
– Szerintem meg a gondolat!
– Szerintem meg a hasmenés!
Erre jól kinevették a többiek.
– A hasmenés?
Hát hogy jutott ez az eszedbe?
– Hát egyik éjjel arra ébredtem, hogy menni kell.
Még fel sem kapcsoltam a lámpát, még azt sem mondtam, hogy "wc-znem kell", még a szememet sem nyitottam ki, sőt még rá se gondoltam, de má befostam!
Az öreg székely a lakodalomban kimegy vizelni…
Mellette ott könnyít magán a fiatal plébános is, aki az új párokat összeadta.
Az öreg átnéz, majd odaszól:
– Plébános úr, nem cserélünk szerszámot?
– Miért, Jóska bátyám?
– kérdi a pap.
– Hát csak azért, mert maga az enyémmel még tudna misézni.
A székely túlzásba viszi a pálinkakóstolást a komájánál és teljesen elázottan…
tér haza.
Az asszony irtózatos veszekedést csap és szörnyű büntetést helyez kilátásba.
Másnap délfelé a koma meglátogatja a székelyt és döbbenten látja, hogy az asszony dúlva-fúlva ruhát tereget az udvaron, Áron bá' pedig elégedett képpel, fél lábon áll a konyha sarkában.
A koma rárivall:
– Bolond vagy-e Áron, mit vigyorogsz?
Tán jól esik, hogy így csúffá tett az asszony?
A székely somolyog:
– Meg ne mondjad az én jó Rebekámnak, de reggel óta kétszer is lábat cseréltem!
Székely fiú hazaérkezik Budapestről, és visz az apjának egy dobozos sört…
Apja elveszi a sört, előkapja a bicskáját, és kezdi bontani a dobozt, mire a fiú rászól:
– De idősapám!
Itt ez a kallantyú.
Arra való, hogy az ember meghúzza, és ki van nyitva a doboz.
– Na, igen!
Annak, akinek nincsen bicskája!
Az öreg székely bemegy a kocsmába.Rendel öt feles szilvapálinkát…
Lerakatja a pultra őket, majd szépen sorban megissza egyiket a másik után.
Kicsit megrogyik a lába.
Ismét rendel.
Megint lejátszódik az előbbi jelenet.
Az öreg lába már rendesen megrogyik, de még kitántorog az ajtón, ott aztán hanyatt esik és félhangosan morfondíroz magában:
– Ha fel tudok kelni, akkor iszok még egy felest!
Ha nem, akkor hazamegyek.
A székely kisfiú utazik a szekéren.
Egyszer csak hallja:
csitt, csatt, piff, puff.
Hátranéz:
Hát nem őt verik!
A székelynek nagyon hisztis a felesége. Elmegy a gyógyszertárba valami…
gyógyírt kérni rá a patikustól.
Elpanaszolja baját a patikusnak, mire az inti, hogy hajoljon közelebb.
A patikus lekever két jó nagy pofont a székelynek, és hozzá teszi:
– Ezt adja be otthon a feleségének, amikor elkezd hisztizni.
Az első adandó alkalommal, mikor elkezd hisztizni a felesége lekever neki egy nagy pofont, amitől az nyomban befejezi a hisztizést.
Megy is sürgősen megköszönni a "gyógyszert" a patikusnak, de ahogy a közelébe ér, lekever neki is egy jókora pofont, és hozzáteszi:
– Köszönöm a gyógyszert, de tudja a fele megmaradt és visszahoztam, még mielőtt a szavatossága lejárna!
--[googlesitekit-end-of-content]-->
