– Mi ez a kotkodácsolás éjnek idején, Jean?
– A Fiastyúk hívja a csibéit, uram.
Vicc: – Jean! Mi volt ez a villanás a fűben?
– Á semmi, uram!
Csak kiégett a szentjánosbogár biztosítéka…
Vicc: Vonaton így szól az uraság:
– Jean!
Cseréljünk helyet!
Nem bírom nézni azt a buta pofáját!
Vicc: – Jean, miért tette az újságokat a hűtőbe?
– Hogy a hírek, frissek maradjanak, uram!
– Jean, mi ez a zaj?
– Az eső kopog, uram.
– És miért nem engedi be?
– Tud maga szaladni, Jean?
– Mint a villám, uram.
– Olyan gyorsan?
– Nem.
Olyan cikkcakkban.
– Hozott mozijegyet, Jean?
– Nem hoztam, uram, mert hosszú sor állt a pénztár előtt.
– És miért nem állt a sor végére, Jean?
– Mert a sor végén is állt már valaki, uram.
– Jean, hogy hívják a maga feleségét?
– Eszter, uram.
– Hmm, Eszter, Eszter.
Megdugtam egyszer!
Hahahahaha!
– És a maga feleségét, uram?
– Anasztázia, de ezzel nem tud mit kezdeni.
– Anasztázia, Anasztázia.
Megdugtam százszor.
– Jajj, Jean, ez nem is rímel!
– Nem rímel, de igaz!
– Jean, kérem kóstolja meg ezt a konyakot, és mondja el…
hogy mit talál benne furcsának?
– Azt, hogy megkínált vele uram!
– Mondja, Jean, miért iszik üres pohárból?
– Mert nem vagyok szomjas, uram.
--[googlesitekit-end-of-content]-->
