Leányom 5-6 éves lehetett, amikor elmentünk Egerbe nyaralni néhány napra.
Baráti társasággal beültünk egy sörözőbe, és iszogattunk.
A kislányom felmászott a bárszékre és rákönyökölt a bárpultra.
Természetesen rászóltam hogy nem illik, erre a frappáns válasz:
– De anya!
Azt mondtad, a kocsmában lehet, és ez az!
Vicc: Az én gyöngyszemeim:
– autóban hátul két!
gyerekülés
– strandoláshoz fecske fürdőgatya
– első randin, romantikus vacsora közben kérdezi, ugye nem volt abortuszom mert neki olyan feleség kell akinek nem volt…
Vicc: Sztorik
Nekem volt anno egy kollégám, akit az osztrák tulajok úgy szólítottak:
– Herr Lofasz – Lovas a vezetékneve.
Vicc: Sztorik
Régebben egy olyan cégnél dolgoztam, ahol a telefonfelvételnek, vagyis inkább az azt követő bemutatkozásnak szigorú szabályai voltak, kész kis monológ volt, mire köszöntem, elmondtam a cég nevét, melyik kirendeltségéről ki vagyok, és még hozzátettem azt is, hogy miben segíthetek?
Egyik alkalommal ezen szabályoknak eleget téve a vonal túlsó végén döbbent csend, majd tesóm irtózatos hahotában tört ki.
Minden stimmelt, csak épp az otthoni telefont vettem így fel.
Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
„Órán többszöri felszólítás ellenére is nyalókázik és köpőcsövezik.”
