A mentőautó az orvossal, a betegszállítóval, a sofőrrel, a nővérrel és egy gyakorlaton lévő diákkal épp beteghez robog.
Egyszer csak váratlanul a mentőautó vezetője elengedi a kormányt, fuldokolva a torkához kap.
Szemei kikerekednek, nem kap levegőt.
A nővérke rendíthetetlen nyugalommal az elsősegély doboz után nyúl, s jól fejbe vágja vele.
A vezető erre azonnal megnyugszik, megfogja a kormányt, s vezet tovább.
Hirtelen a betegszállító lesz rosszul.
Fuldokolva a torkához kap, leesik a padlóra, vonaglik, rángatózik.
A nővér dühösen őt is fejbe vágja a dobozzal.
Ettől az azonnal magához tér, leül, mintha mi sem történt volna.
Néhány perc múlva ugyanez történik az orvossal is.
Nem kap levegőt, sípol, vergődik, görcsösen rángatózik.
A nővér ingerülten, hirtelen mozdulattal őt is fejbe csapja, amitől ő is magához tér.
A diák, aki korábban kővé válva a döbbenettől meg sem tudott szólalni, most az orvoshoz fordulván megkérdezi:
– Harmadéves orvostanhallgató vagyok, a tudásom csupán elméleti.
Még soha nem hallottam ilyen szimptómákról.
A gyógymód pedig annyira szokatlan, hogy teljesen össze vagyok zavarodva.
Nem magyarázná el nekem?
– Ne is törődj vele!
A nővér férje tegnap felakasztotta magát.
Csak ugratjuk…
