– Jean, milyen magasan repült a vadkacsa, amit ez előbb lelőttem?
– Körülbelül 200 méter magasan, uram.
– Máskor nem pazarolom a lőszert.
Ha olyan magasról leesik, úgyis megdöglik.
Vicc: -Jean, esik az eső?
-Igen uram.
-Jó, akkor vigye el a halakat sétálni!
Vicc: – Jean, miért van itt ilyen hideg?
– Mert nem tudtam hogy hazajön és csak egy személyre fűtöttem be, uram.
Vicc: – Jean, mi ez a nagy dübörgés a szekrényben?
– Csak a ruhák mennek ki a divatból uram!
– Jean, nyissa ki az ajtot!
– Miért, uram?
– Megjött a kedvem.
– Jean, evezzen ki a korallzátonyhoz!
– De miért uram??
– Mert haladni kell a korall!
– Jean, hány fokos ez a fürdővíz?
– Huszonhárom, uram.
– Plusz vagy mínusz?
– Miért olyan zöld az arca Jean?
– Egész úton a menetiránynak háttal kellett utaznom, és én azt nem bírom.
– Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen helyet önnel?
– Én akartam, de nem ült ott senki.
– Jean, vigye ezt a levelet a postára, és adja fel!
– Uram, ez a boríték igen nehéz, erre több bélyeget kell ragasztani.
– Miért, attól könnyebb lesz?
– Jean mi ez a nyerítés?
– Fakó lett a nadrágja, Uram.
– Jean, hol, a feleségem?
– Meghalt, uram.
– Hogyhogy?
Egy órája még beszéltem vele.
– Igen uram, de sétáltunk a tengerparton, rászállt egy darázs és azt mondta, üssem agyon.
Az idős, nagyothalló gróf késő este érkezik haza. A komornyik halkan megkérdezi:
– Na, mi van, te vén majom?
Már megint a kocsmában voltál és vedeltél?
– Nem, Jean.
A városban voltam, és hallókészüléket vásároltam.
– Jean, a WC-nek két ajtaja van?
– Nem, uram, csak egy.
– Akkor megint a szekrénybe szartam.
– Jean, maga tökéletes inas! Már 30 éve minden este hatkor felhozza a teámat…
az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
– Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.
– Jean, hozza ide a távcsövemet!
– Jó, de minek uram?
– Mert egy távoli rokonom temetésére megyek.
--[googlesitekit-end-of-content]-->
