Megy a székely az úton s forgatja kutyáját a feje felett.
Jön vele szembe egy ember s így szól:
– Hát maga miért forgatja a kutyáját a feje felett?
– Hogy örömet szerezzek neki.
– De hát így szerez örömet neki??
– Igen, mert akkor örül igazán ha leteszem!
Vicc: Az öreg székely nekiáll reggel egy nagy farönköt faragni…
Elmegy a háza előtt a szomszédja és megkérdi:
– Mi lesz abból, szomszéd?.
– Ebből, fiam, gerenda!
– válaszol a székely.
Nem sokkal később a szomszéd megint elmegy a ház előtt, látja, hogy az öreg még mindig nagy munkában van, ugyanazt a rönköt faragja egyre kisebbre.
– Hát mégis, mi lesz ez szomszéd?
– Ebből, fiam, kocsirúd.
Dél tájékán a székely térdig érő forgácsban ül, és még mindig farag.
A szomszéd újra kíváncsiskodik:
– Mi lesz ez?
– Ebből, fiam, székláb.
Estefelé már nagy forgács gyűlik össze az öregnél, de ő még mindig farag.
A szomszéd naná, hogy ismét érdeklődik:
– Kicsi ez széklábnak is, mégis mi lesz ez, szomszéd?
Mire az öreg:
– Ebből, fiam, fogpiszkáló, ha el nem cseszem.
Vicc: Két székely atyafi nézelődik a vásár után a brassói Fekete templom…
körűl.Csodálják az öreg építményt,megnézik a Honterus-szobrot, majd távolról nézik a tömött tornyot, melynek ablakain át jól látszik a nagyharang.
– Mondja, bátya – szól a fiatalabbik – hogyan kerülhetett az a hatalmas harang a toronyba?
– Hát hogyan másképp , mint csengettyű korában?
Vicc: Székely bácsi ül a padon. Mellette fekszik egy kutya. Odamegy a turista.
– Bátyám, harap a kutyája?
– Nem harap az.
Erre a turista meg akarja simogatni a kutyát, de az jól megharapja.
– Jaj!
Azt mondta, nem harap a kutyája!
– Az enyém nem is harap, de ez a sógor kutyája.
Állítólag a vársági gyermek mondta az apjának…
amikor életében először látott autóbuszt:
Écsapám, jöjjön hamar, mét né az ablakos ház fut el a csapáson.
(Akik nem tudják, a csapás az állatok által vert ösvényféleség).
A székely fintorogva beleszagol a levegőbe:
– Fiam, te voltál?
– Nem.
– Asszony, akkor te?
– Nem.
– Akkor én.
Két székely felmegy Pestre dolgozni. A munka után úgy gondolják…
hogy elég sokat kerestek sok munkával, ezért megérdemelnek egy kis szórakozást.
Elmennek inni, enni.
Be is rúgnak tisztességgel.
Az egyikük kitalálja:
– Te bátyám mennyünk már el színházba, még soha nem voltam ilyen helyen.
– Mennyünk bátyám.
El is mennek, de mivel kicsit részegek megkésve érkeznek, ezért már csak középen kapnak ülőhelyet.
Le is ülnek, mire rá is jön az egyikükre a nagydolog.
– Te bátyám énnekem szarnom kell.
– Hát akkor menny ki.
Ki is megy majd egy kis idő elteltével visszatér és megkérdi a barátját, hogy mi történt addig még nem volt itt.
– Miről maradtam le bátyám?
– Bejött a király megölte a királynét a puskájával, kihúzta a szobából, visszajött megölte a szolgát, azt is kihúzta a szobából, aztán megint bejött, megölte az öccsét, azt is kihúzta a szobából, aztán jöttél te, beleszartál a vázába és most várjuk, hogy mi lesz…
Két székely az eredményes vásár után áldomásra tér a kertvendéglőbe…
Rendelnek egy litert, elfogyasztják.
Aztán rendelnek még egyet.
Szól az egyik:
– Szép időnk van….
Hosszú szünet után a másik:
– Ühüm.
Megint rendelnek, megisszák s azt mondja az egyik:
– Menni kéne..!
– Hát gyerünk..!
Szedelőzködnek.
Azt mondja kint az első:
– Legközelebb es béjövünk, olyan jól elbeszélgettünk.
Édesapám mi az ott a kezében?
– Termosz.
– És az mire való?
– A meleget melegen tartja a hideget hidegen.
– És mi van benne?
– Két gombóc fagyi és egy kicsi tyúkhús leves.
Két székely eldönti, felmegy Pestre tojást árulni. Minden jól indult…
de a tojások útközben összetörtek.
Eldöntik, ha már a nagy utat megtették pénz nélkül nem térnek haza, így hosszabb fontolgatás után úgy döntenek, hogy eladják bolhairtóként.
Kiállnak a Lánchíd végéhez…
Akkoriban nagy bolhajárás lehetett Pesten, mert estére olyan sor kerekedett, hogy a végét sem lehetett látni.
Egyszer egy vásárló megszólítja őket:
– Bátyám már háromszor sorban álltam, vettem magamnak, a feleségemnek, anyósomnak, de mindig elfelejtettem megkérdezni, hogyan is kell azt használni.
– Az a legegyszerűbb, megfogod a bolhát, jól összeszorítod, akkor a szeme kiguvad, és hamar-hamar a szemébe csepegteted.
– De, ha már megfogtam nem könnyebb egyszerűen a körmöm közt megölni?
– No látod fiam, még az a legbiztosabb…
Áron bácsi felutazik Pestre Erdélyből, hogy nyelvet tanuljon…
Be is tér egy jó nevű iskolába, ahol szóba elegyedik a titkárnővel:
– Hát aztán milyen nyelvet szeretne megtanulni, Áron bácsi?
– kérdezi a titkárnő.
– Hát a hébert.
– És miért?
– Tudja, én már majdnem nyolcvan vagyok, érzem, vár a halál.
Gondoltam, megtanulok héberül, mert ha a mennybe jutok, majd az anyanyelvén beszélhetek az Istennel.
A titkárnő néz egyet, majd így folytatja:
– Természetesen nálunk megtanulhat héberül, Áron bácsi, de arra nem gondolt, hogy mi lesz, ha esetleg a pokolba kerül?
– Áhh!
Románul már úgyis tudok.
Két székely találkozik:
– Kend a Gál Áron Tordáról?
– Nem, én Kiss Gergely vagyok Korondról.
– Mindjárt gondoltam, mert cseppet se hasonlít rá.
Mondja a sorozóorvos a székely legénynek:
– Taszítsa le a nadrágját és hajoljon előre!
Hátulról nézelődik a doki és közben kérdezi:
– Van lyukas foga?
– Mé'?
Onnan látszik?
Kancsal mészárosnak mondja a székely gazda:
– Maga tényleg oda üt ahova néz?
– ???
– Mert akkor helyet cserélek a bikával.
A szomszéd megkérdi a székelytől:
– Hogy van a család??
– Én jól, de a feleségem influenzában van!
Mire a szomszéd:
– Ha a Pisti felcseperedik, mi is oda megyünk nyaralni.
--[googlesitekit-end-of-content]-->
